Sokszor azt kívánja az ember, hogy legyünk már végre túl április 11-én. A rengeteg plakát, választási műsor, szórólap, mocskolódás agyára megy az embernek. Főleg ha tudja, ki mellé fogja tenni az X-et a szavazófülkében. Illetve pontosítok, ha meggyőződésből választ. Figyelmen kívül hagyva a szebbnél szebb szólamokat, mázoló, szinező kifejezéseket, ingyen túróscsuszákat. Mert aki csak ezek alapján dönt valaki mellett, attól legszívesebben elvenném a szavazati jogot. Ez persze túl erős mondatnak számít ebben a fene nagy demokráciában.
És akkor jön a slusszpoén, a felsőoktatási intézményemben is komoly pozíció harcok zajlanak manapság a hallgatói érdekképviselet megszerzéséért. Van ugyanúgy két "párt", akik ugyanúgy "elkeseredett harcot" vívnak egymással. Csak kampánycsend nincs. Tegnap jött még egy üzenet last-minute akció keretében, hogy kire voksoljak, mert hogy ezek és ezek a programok lesznek. De azt hiszem tartózkodok, eddig sem volt semmi (csak D. Tibi bácsi) és ezután sem lesz.
