"Bekövetkezett az, amit évek óta vártunk." Ezt az egyszerű mondat sokmillió honfitársunk szájából kipattanhatott volna, pedig Gárdonyi adta Dobó kapitány szájába az Egri Csillagokban, az várvédők eskütétele előtt. És bebizonyosodott hogy a magyar nem teljesen birka, vagy csak tettette hogy az. Miért tekintem ezt a parlamenti választást rendszerváltozásnak?
Elsősorban azért, mert két, önmagát rendszerváltónak mondó garnitúra (a kékmezesekről és a zöldmezesekről beszélek) kikerült az országgyűlésből. Bár mindent elkövettek hogy összekeverjék a két színt, a bejutási küszöb elérése érdekében, úgy látszik rossz minőségű festéket használtak, mivel a derék választók úgy döntöttek, hogy most egy darabig a narancs lesz a kedvenc szín és gyümölcs a keserű pirulák helyett. A kékektől irtó nehéz megszabadulni, sokuk új szervezetbe mentette át magát és a háttérből igyekszik piócázni. Nincs abban semmi meglepő, hogy az új szervezetük 4 esztendeig (minimum!) tényező lesz, bár kérdés mennyi teret enged a győztes óriás a vesztes törpéknek, remélem nem túl sokat. A hangosaknak igazából az fájhat rettenetesen, hogy korábban váltig hangoztatták, ők győzelemre készülnek, ennek a látszatát keltve mutatták be a kirakatfiguráikat. Csak az egésznek az ég világon semmi értelme nem volt. Nem próbálták még ki, de azt hiszem igencsak kényelmetlenek lesznek nekik a parlamenti ülőhelyek. Maga az ülésterem se alkalmas a bakancscsattogtatásra. Szegfűékre a szót sem érdemes pazarolni.
A győztes büszke lehet a teljesítményre, csak nagyon kell ügyelnie, hogy ezt a hallatlan előnyt kamatoztatni is tudhassa. Mert bennük bízik az egész nemzet, a nemzet bizalmát pedig nem illik elherdálni, különben úgy járnak, mint Botox néniék...
